Csurka István: egy fiatalember írt egy verset, és emiatt a könyvét visszavonják. Ki kényszeríthet engem arra, hogy lelkemre vegyem azt, és hagyjak egy költőt így tönkretenni? Emberek, hát gondolkozzunk! Erről van szó. Ez az ügy el fog múlni két hét múlva, de akik ezt végigcsinálják, azokon rajta lesz a bélyeg, hogy írólétetekre ezt csináltátok egy emberrel. Elvégre van egy kis magyar irodalomtörténet is! Ezt számon fogják kérni tőlünk.

Hogyan jelent meg az 1956-os forradalom és annak emlékezete az Írószövetség vezetőtestületeiben az 1985-ös és 1986-os év folyamán? Milyen történeti és irodalomtörténeti összefüggéseket tárnak fel a korabeli dokumentumok?
 
Ezekre a kérdésekre is keresték a választ október 21-én a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár fővárosi konferenciatermében a „Van egy kis magyar irodalomtörténet is” 1956 nyolcvanöt-nyolcvanhatban: Válogatás a Magyar Írók Szövetsége vezetőtestületeinek jegyzőkönyveiből című forráskötet bemutatóján Nagymihály Zoltán, Endrédi Tamás és Rapali Vivien Regina, a kötet szerkesztői és Soltész Márton, irodalomtörténész, a Tokaj-Hegyalja Egyetem tudományos főmunkatársa.
 
A szakmai kerekasztal-beszélgetést Kovács Balázs, a RETÖRKI Tudományos Kutatóközpontjának szakmai titkára moderálta.
 
A rendezvény elején Pálinkás Barnabástól, az intézet szakmafejlesztési igazgatóhelyettesétől megtudtuk, hogy a RETÖRKI Szentmártoni János elnöksége alatt vette át a Magyar Írószövetségtől a Magyar Írók Szövetségének házi irattárát, és az anyagot mára kutathatóvá tették.
 
A kiadvány az 1985-ös és 1986-os elnökségi, választmányi és vegyesbizottsági ülések jegyzőkönyveiből közöl válogatást. Középpontjában az áll, hogyan jelent meg az 1956-os forradalom kérdése az írószövetség tanácskozásain, és milyen vitákat váltottak ki Nagy Gáspár versei. A dokumentumok az 1986-os írószövetségi közgyűléshez vezető események megismeréséhez is fontos forrásokat kínálnak.
 
A RETÖRKI levéltárában őrzött iratanyagra épülő kötet kritikai kiadásként, jegyzetekkel és hivatkozásokkal jelent meg. Bevezető tanulmánya a Magyar Írók Szövetsége működésének történeti hátterét is bemutatja.
 
Kovács Balázs kérdésére, hogy honnan a cím, Nagymihály Zoltán tudományos segédmunkatárs elmondta: az idézetet Csurka Istvántól vették, illetve számukra lényeges volt, hogy Soltész Márton szakmai lektori jelentését is ezzel a mondattal kezdte. Az, hogy „van egy kis magyar irodalomtörténet is” abban a kontextusban hangzik el, hogy van egy adott politikai realitás, amiben élni kell, ugyanakkor érdemes odafigyelni a jövő ítéletére. Arra, hogy Nagy Gáspár 1984-es Öröknyár versének évtizedek múlva más lesz az értékelése, és akkor miként tekintenek vissza a költő vádlóira.
 
Azért az 1985-ös, és ’86-os jegyzőkönyveket jelentették meg, mert az 1981-est 2020-ban Szeredi Pál szerkesztésében kiadták és 2016-ban mutatták be a Kiss Gy. Csaba és Szilcz Eszter által összeállított, az 1986-os írószövetségi közgyűlésről szóló dokumentumkötetet. A lényeg, hogy most azokat a jegyzőkönyveket publikálták, amelyekben az Írószövetség tagjai közvetve, vagy közvetlenül 1956-ról vitáztak. Ilyen a már említett Nagy Gáspár-vers után a Tiszatáj-ügy, illetve az 1986. október 23-ai közös ellenzéki nyilatkozat, amit Csoóri és Csurka is aláírt. Emellett a választmány 1985. szeptember 26-ai ülésén szóba kerültek olyan 1956-ban emigrált irodalmárok, akik sokat tettek a magyar irodalom nyugati, elsősorban svéd és francia nyelvű terjesztéséért.
 
Soltész Márton szerint 1985-ben a hatalom úgy vélte, hogy az ellenzéki csoportok biztos, hogy készülnek valamire. Akkor tartották Kulturális Fórumot és az ellenfórumot Budapesten. Az Európai Kulturális Fórum ’85 őszén a Helsinki-folyamat részeként jött létre, amelyet a szocialista tömb országa közül elsőként rendezett Magyarország. Viszont a magyar független ellenzék és szamizdat körök párhuzamos, alternatív rendezvényeket, beszélgetéseket szerveztek a hivatalos eseménnyel egy időben. Soltész megemlítette az 1986-os lakáskonferenciát, mint a magyar demokratikus ellenzék egyik illegális rendezvényét, amiről az 1956-os Intézet Ötvenhatról nyolcvanhatban c. kötete emlékezik meg. „A RETÖRKI mostani kötetének az alcíme éppen erre rímel. Nekik is van egy történetük, és nekünk is. Tehát a megjelentetett jegyzőkönyvek egy közös történelem részei. Ráadásul ez a kötet Nagy Gáspárt verseinek különböző értelmezéseit is bemutatja. És arra késztetheti az olvasót, hogy újra olvassa el Nagy Gáspár költeményeit, és a korabeli sajtót” – szögezte le Soltész.
 
Endrédi Tamás levéltári munkatárs úgy véli, hogy Hubay és az Írószövetség vezetői úgy érezhették a Nagy Gáspár-vers megjelenése után, hogy nem arra vállalkoztak, hogy az üllő és a kalapács közt vánszorogjanak. Ráadásul az elnökséget csuklóztatták a Művelődési Minisztérium illetékesei.
 
Rapali Vivien Regina levéltári főmunkatárs leszögezte, hogy megtartották a szöveghűséget, hiszen olyan forrásanyagokkal dolgoztak, melyek alig tartalmaznak a mai olvasó számára idegen kifejezéseket. A latin szókapcsolatokat és nem a konkrét témához, napirendhez kapcsolódó felszólalásokat a lábjegyzetekben magyarázták meg. Hozzátette, hogy minden „szereplő” a saját stílusjegyének megfelelően szólalt meg, és komoly beszédkultúrával rendelkező személyeket ismerhetünk meg a jegyzőkönyvekből. Emellett egyetértett Soltész Mártonnal abban, hogy több szellemes és/vagy szenvedélyes vita színpadra, sőt filmre kívánkozik.
 
A szerkesztők vallják, hogy ezek a jegyzőkönyvek azért különlegesek, mert egy olyan szervezet életébe adnak betekintést, amely állami felügyelete ellenére talán egyetlen volt, ahol nyíltan ütközhettek az álláspontok még az 56-os szabadságharc kérdésében is.
 

(2026.10.22.)