Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke azt javasolta, hogy az európai megtakarításokból származó több milliárd eurót irányítsanak a gazdaságba.

A Modern.az és a Korkep.sk beszámolója szerint ezt a kezdeményezést csütörtökön, a párizsi La REF éves üzleti konferenciáján tartott beszédében vetette fel.

„Ma 10 ezer milliárd eurónyi megtakarítást tartanak bankszámlákon. Európa megtakarításainak nagy részét kontinensünkön kívül fektetik be. Európának most ezeket a megtakarításokat saját vállalatai fejlesztésére kell fordítania. Ez a Die Spar- und Investitionsunion (SIU) /„Megtakarítási és Befektetési Unió” /célja” – mondta Von der Leyen.

Szavai szerint Brüsszel már benyújtott javaslatokat az értékpapírosításra, a bankok és biztosítók befektetéseire, valamint a piacok integrációjára és felügyeletére vonatkozóan. Ezek az intézkedések akár 470 milliárd eurónyi további befektetést is felszabadíthatnak – mondta az Európai Bizottság elnöke. A megállapodást az év végéig kell elérni – ideális esetben az EU mind a 27 tagállamával, de szükség esetén azokkal is lehet lépéseket tenni, akik készek erre – jegyezte meg.

Ursula von der Leyen Párizsban mutatta be a következő uniós ciklusra vonatkozó pénzügyi elképzeléseit. A tervezet több mint 450 milliárd euróval támogatná a kutatástól a késztermékig tartó teljes ipari reformot. A cél egy olyan versenyképességi alap létrehozása, amely az európai függetlenséget biztosítja a globális piacon. Legalább ezt állítja a bizottsági elnök.

Más kérdés, hogy a brüsszeli bürokraták eddig nem nagyon jeleskedtek a gazdasági lendület megalapozásában, inkább ellenkezőleg. Így a mostani nagy szavak von der Leyentől nem túl hitelesek. Hat fajsúlyos tagállam (azok, akik arányaiban a nagyobb terhet lennének kénytelen vállalni) fel is lázadt Brüsszel tervei ellen.

A csaknem 2000 milliárd eurós költségvetési javaslat komoly ellenállásba ütközik a tagállamok részéről. Németország és öt másik ország jelentős, több százmilliárdos megtakarítást követel a büdzséből, Friedrich Merz kancellár szerint a 60 százalékos emelés nem finanszírozható. Érdekes azonban, hogy nem az Ukrajnának szánt 200 milliárdos tételt szorítanák meg, hanem a kohéziós alapokat építenék le.

A kohéziós alapok szolgálják az újabb tagállamok gazdasági-társadalmi felzárkóztatását, vagyis Közép-Kelet-Európa leginkább ebből az alapból finanszírozza önmagát.

Nem véletlen, hogy Csehország és Szlovákia, nem enged a kohéziós alapokból, és ha ezen múlna a dolog, inkább támogatná az eszméletlen, 2000 milliárdos büdzsé elfogadását.

Aztán ott van Olaszország és Spanyolország csoportja. Ezek az országok mernek nagyot álmodni, és Brüsszel tervénél még magasabb kiadásokat szorgalmaznak. A közösből semmi drága, és épp Spanyolországban tört ki botrány amiatt, hogy az uniós forrásokat szándékosan szociális juttatásokra fordították, ami szabálytalan, és kifejezetten irritálja a közös teherviselésből legtöbb részt vállaló Németországot.

És akkor még nem beszéltünk a geopolitikai indítékokról, mert ugye minden egyes közösen elköltött német euró már nem a német haderőre megy el. Nem kérdés, hogy Párizsban és Varsóban ez is szempont.

Új gazdasági fókusz: a Spar- und Investitionsunion

Az álláspontoknál azonban sokkal fontosabb a matematikai realitás. És a legtöbben bizony irreálisnak tartják a 2000 milliárdos költségvetést. Egy olyan időszakban kellene összedobni ezt az irdatlan összeget, amikor az európai gazdaság stagnál, ráadásul Európa energiapolitika szempontjából önként drágább alternatívákra áll át az orosz helyett, és még Ukrajnát is parttalanul támogatni akarja a valószínűleg még évekig elhúzódó háborúban. A német gazdaság súlyos állapotban van, a franciáknál már az IMF segély igénylését is belengették, az olaszoké Európa második legnagyobb államadóssága, Spanyolországban pedig permanens belpolitikai válság van, a gazdasági mutatókat pedig a migráció rövidtávon kozmetikázza ugyan, de a strukturális problémákat nem kezeli.

A tervezett „Spar- und Investitionsunion” (SIU) célja, hogy ezeket a megtakarításokat az európai vállalatok növekedésébe csatornázza. A bizottsági elnök szerint ezzel akár 470 milliárd eurónyi plusz befektetés is mozgósítható lenne.

Tehát Brüsszel rá akarná tenni a kezét a lakosság megtakarításaira, nyugdíjalapokra, spórolt pénzre, bármire, hogy a pénzt azoknak a cégeknek a konszolidálására fordítsa, akiket ő maga tett tönkre az ész nélküli szankciós politikával, a bürokratikus fojtófogással és a katasztrofális energiapolitikával.

Ráadásul azok döntenének a pénz elköltéséről, akik közvetlenül felelősek a kialakult gazdasági válságért.

Nem csoda hát, hogy a SIU puszta felvetése is azonban vitákat gerjesztett, különösen a pénzügyi felügyeleti jogkörök átcsoportosítása miatt. Több tagállam, köztük Luxemburg és Írország, a bürokrácia növekedésétől és a nemzeti hatáskörök csorbulásától tart, és okkal. A lakosság megtakarításaihoz csak a tagállamok férhetnek hozzá, vagyis Brüsszel akkor sáfárkodhatna csak a százmilliárdok felett, ha elvenné a tagállamoktól a vonatkozó jogköröket. Szinte borítékolható a vétó-

Az nyilvánvaló, hogy a következménynélküliség és követelőzés Brüsszelben már a napi politika részévé vált, az elszámoltathatóság (Pfizergate) és szakmaiság (Kallas szerencsétlenkedése) ellenben nem szempont. Így sajnos várható volt, hogy Von der Leyen bejelentette, hogy amennyiben az ő terveire nem bólint rá mind a 27 tagállam önként, az ötletet támogató országokkal ő akkor is elindítja a projektet.

Más szavakkal: aztán majd a sajtón keresztül és a forrásmegvonásokkal jön a nyomásgyakorlás.

Ugyanez a Brüsszel ma született bárányként csodálkozik rá, hogy Izland lakossága nem óhajt csatlakozni az EU-hoz, és az egyik fő érve a lakosságnak épp a szuverenitásuk védelme volt.

Forrás:

KÖRKÉP.SK

(2026.08.31.)