Maximilien de Robespierre: 

A terror nem más, mint gyors, szigorú és hajthatatlan igazságtétel, ezért tehát voltaképpen az erény megnyilvánulása.

1793. június 2-án a francia forradalmi nemzetgyűlés kizárta tagjai közül a mérsékelt girondistákat, ezzel kezdetét vette a jakobinus terrornak nevezett időszak.

A francia Konvent 1792. szeptember 21-én eltörölte a monarchiát és kikiáltotta a köztársaságot. Az új kormány népfelkelést hirdetett és kivívta a győzelmet, ezután a királyt (immár csak Capet Lajos polgártársat) perbe fogták és egy szavazattöbbséggel halálra ítélték, majd 1793. január 21-én lefejezték.

A király kivégzése fordulópontot jelentett: Vendée királypárti népe fellázadt, ugyanakkor Európa valamennyi fejedelme Franciaország ellen szövetkezett.

Ekkor a Hegypártnak nevezett, a párizsi községtanácsot kézben tartó radikális jakobinusok hazaárulással vádolták meg a mérsékeltebb girondistákat, akik ellenezték a forradalom védelmében hozott intézkedéseket: a forradalmi törvényszékek és a rendkívül nagy hatalommal felruházott Közjóléti Bizottmány létrehozását.

A döntést végül a jakobinusok által fellázított párizsi nép kényszerítette ki, a nemzetőrség által körülvett Konvent 1793. június 2-án 27 girondista képviselőt zárt ki, akik később szinte kivétel nélkül nyaktiló alatt végezték.

A jakobinusok ezután – élükön Robespierre-rel – bevezették a forradalmi terrort. Felfüggesztették a demokratikus alkotmányt, eltörölték a keresztény időszámítást és meghirdették az Ész kultuszát, minden állami testületet és hivatalnokot az újraválasztott Közjóléti Bizottság ellenőrzése alá helyeztek.

A forradalmi terror ezek után sem csillapult, a guillotine folyamatosan működött, de most már nem a szükséghelyzet, hanem Robespierre megrendült pozíciói miatt. A nagy ember lecsapott az őt balról bíráló szélsőségesekre és a mérsékeltekre is, a halálba küldte a „veszett” Jacques Hébert-t, majd párttársát, Dantont és annak híveit. 

Diktatórikus módon láttak hozzá a gazdasági nehézségek megoldásához is. Semmibe véve az emberi és polgári jogokat, kíméletlen terrort alkalmaztak.

A politikus mindenkit a „nép ellenségének” minősített, aki kritizálni merte, és mindenütt összeesküvést sejtett – a gyanúsítottakat pedig rövid úton kivégezték.

A megfélemlített Konvent és a megosztott Közjóléti Bizottság végül ellentámadásba lendült. A Konvent 1794. július 26-i (a forradalmi naptár szerint thermidor 8-i), drámai hangú ülésén még úgy tűnt, Robespierre ragyogó beszédével maga mellé állítja a képviselőket, este hosszan ünnepelték a jakobinus klubban.

Másnap azonban megfordult a hangulat, Robespierre-t nem engedték szóhoz jutni, s híveivel őrizetbe vették. A párizsi tömeg még egyszer kiszabadította bálványát, akit a Konvent által kirendelt csapatok ismét elfogtak.

A dulakodásban Robespierre is megsebesült, ellőtték az állát (vagy ő próbálkozott öngyilkossággal). A következő nap, második év thermidor 10-én (1794. július 28-án) a forradalmi törvényszék Robespierre-t és húsz hívét halálra ítélte, a kivégzést még aznap végrehajtották.

Forrás: m.mult-kor.hu