Boldog Altorjai báró Apor Vilmos neves erdélyi arisztokrata család sarja 1892. február 29-én Segesváron született. A kalocsai jezsuitáknál tanult, majd 1915. augusztus 24-én Nagyváradon pappá szentelték. Gyulai plébánosként 26 évesen nagy tekintélyre tett szert, amikor a román katonák túszszedő akciója során elfogott gyulai polgárok ügyében eredményesen járt közben, és kieszközölte szabadon bocsátásukat. 1941. február 24-én, 49 éves korában Gyulán szentelték püspökké, március 2-án ünnepélyes keretek között vonult be Győrbe. Püspöki jelmondata: A kereszt erősíti a szelídet, szelídíti az erőset. A papjainak küldött intelmeiben a következőket mondta:
 
„...Szeretni annyit is tesz, mint megbocsátani. A személyes ellenségnek is, az Egyház ellenségének is, a közéleti ellenfélnek is; mert Krisztus papja nem lehet haragtartó, megbocsát, nem egyszer-kétszer, hanem hetvenszer hétszer, vagyis mindig újra, csak lássa a javulásnak némi jelét. De ezt a javulást is előmozdítja a szeretet, és a békülésre való őszinte készség, mely a jó pásztor minden szavából és minden tettéből sugárzik. Minél tovább él a pap magasztos hivatalában, annál jobban kell kifejlődnie a szeretet szellemében. Mert a szeretet a lélek megérését jelenti. A lélek végső kifejlődése tehát a szeretet. Így éljünk, így haljunk, mint Krisztus igaz papjai. Így érdemeljük meg, hogy egykor magunk tapasztaljuk, túl a sírnak sötét kapuján az apostol által hangoztatott szent igazságot: „a prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik”, de „a szeretet soha meg nem szűnik” ott, ahol színről-színre láthatjuk Istent, aki maga a Szeretet.”
 
Apor püspök nem csupán kívánalomként fogalmazta meg, hanem saját életében tökéletesen meg is valósította a jó pásztornak ezen tulajdonságait. Rendszeresen látogatta birtokát, és odafigyelt az uradalom alkalmazottaira, cselédjeire, idénymunkásaira. Amikor kocsija befordult az udvaron, a családok köréje gyűltek, és hangos örömmel köszöntötték. A közvetlenség, kedvesség, ami lényének sajátsága volt, megfogta az emberek szívét. A püspök mindenét megosztotta a szegényekkel, ha szükségét érezte, saját ruháját, cipőjét is az elesetteknek adta. Győrben a nincstelenek körében rendkívüli népszerűségnek örvendett, akik ragaszkodó szeretettel viseltettek iránta.
 
Március 28-án a szovjet csapatok elérték Győrt, és megkezdődtek a harcok. A következő napok folyamán az orosz katonák mind sűrűbben látogatták a Püspökvár pincéjét, ahol menekültek (nők, gyermekek, idősek) százainak nyújtott menedéket Vilmos püspök. Egy kis málenkij robotra invitálták a pincében lévő hölgyeket, amit mindenki tudott, hogy mit jelentet. A helyzet egyre veszélyesebbnek mutatkozott. A püspök nagypéntek délután nyíltan fölszólította a jelen lévő férfiakat, hogy legyenek segítségére, ha erélyesen kell föllépnie.
 
Aznap este a vacsora alatt az előtérből riadt női sikoly hallatszott ki. Erősen ittas katonák a pince előterében rejtőző fiatal nőre bukkantak, és megpróbálták megerőszakolni. A lány azt kiabálta: „Vilmos bácsi, Vilmos bácsi, segítség!” Erre a püspök fölszaladt a nagy pince lépcsőjén az előtérbe, és „Hinaus! Hinaus! Ki innen! Ki innen!” kiáltással követelte a katonák távozását. Az erélyes föllépés hatására a katonák a kijárat felé húzódtak, majd egyikük visszafordult, és géppuskával szétlőtte a helyiséget. A püspököt három golyó érte, megdöbbentően úgy, ahogyan keresztet vetni szokás: egyik a homlokát súrolta, a másik a hasüregbe hatolt be, míg a harmadik a jobb karján reverendája és inge kézelőjét lyukasztotta át.
 ⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠
Apor Vilmos az aula igazgatójára és titkárára támaszkodva, még saját lábán ment le a nagy pince boltíves bejáratáig, majd összecsuklott. A megszálló katonák közben eltűntek, így a nők mindannyian megmenekültek. A püspök fájdalmai ellenére arról érdeklődött: mi történt a körülötte állókkal?
 
Közben a megmenekültek közül többen is azt mondták:„Püspök atyánk, értünk tetted!” Ő kedvesen annyit válaszolt: „Nagyon szívesen.” Amikor titkára arról érdeklődött, hogy vannak-e fájdalmai, kezében rózsafüzért tartva ennyit mondott: „Hálát adok Istennek, hogy ilyen szép nagypénteket adott.” A szintén jelen lévő nővéreknek pedig azt mondta: „ha megmenekül minden nő, akkor érdemes volt”! Papjai pokrócokkal letakarva hordágyra fektették, és kórházba vitték. Útközben a püspököt sokszor ki kellett takarni, mert az orosz katonák látni akarták, hogy nem valami nagy kincset rejtegetnek-e. Nem tudták, hogy valóban milyen nagy kincset vittek a hordágyon! Valahányszor ezek a katonák a püspök arcába világítottak, megáldotta őket, és egész úton a kórházig a bűnösök megtéréséért imádkozott, így fohászkodva: „Istenem, ne tudd be nekik bűnül, mert nem tudják elvakultságukban, mit cselekszenek!”
 
A korházban petróleumlámpa fényénél azonnal megműtötték, s amikor magához tért első kérdése az volt, hogy történt-e valamelyik nőnek bántódása. Mikor meghallotta, hogy az oroszok többet nem tértek vissza Püspökvárba csak ennyit mondott, „A jó Isten elfogadta áldozatomat.”
 
Apor Vilmost az orvosok minden igyekezetük ellenére sem tudták megmenteni. Állapota húsvét vasárnapra vált válságossá. Ekkor meggyónt megáldozott, mindenkit megáldott. Betegágyánál Jung orvos, Apor Gizella a nővére, Somogyi Antal plébános és a nővérek állták körül. Följegyezték utolsó szavait, amelyekkel a jó pásztor búcsúzott nyájától, és üzent a papjainak „Még egyszer üdvözlöm papságomat. Köszönöm szerető ragaszkodásukat, és kérem, tartsanak meg emlékezetükben. Legyenek hűségesek az Egyházhoz, hirdessék bátran az Evangéliumot! Segítsenek romjaiból fölépíteni szerencsétlen magyar hazánkat! Vezessék vissza az igaz útra szegény félrevezetett népünket! Fölajánlom összes szenvedéseimet engesztelésül a saját bűneimért, de fölajánlom papjaimért, híveimért, az ország vezető embe¬reiért és ellenségeimért.”
 
1945. április 2-án halt meg. „A jó Pásztor életét adja juhaiért” mondta Mindszenty József bíboros Apor Vilmosra emlékezve. Bár a Szentszék azonnal elkezdte a boldoggá avatási eljárást, de a kommunista diktatúra ellenkezésének és a negatív politikai légkör hatására, azt berekesztették. Csak 1990-ben folytatták, és II. János Pál pápa 1997. november 9-én Rómában a vértanú boldogok sorába iktatta Apor Vilmos püspököt.
 
Forrás: szentkeresztplebania.hu