1998.március 18-án adta vissza lelkét Teremtőjének Gergely Ferenc Kossuth-díjas orgonaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola professzora, aki 1989-ben II. János Pál pápától megkapta a "Nagy Szent Gergely Rend civil osztályának lovagja" címet. Rá emlékezünk.

Gergely Ferenc 1914-ben született Budapesten. Zeneakadémiai tanulmányait 1933 és 1942 között orgona és énektanárképző szakon folytatta, közben 1940-ben és 1942-ben Lipcsében tett tanulmányutat, 1948-ban Párizsban a nagy hatású zeneszerző, zenepedagógus és orgonista, Olivier Messiaen mesterkurzusán vett részt.

Gergely Ferenc 1931-től haláláig, csaknem hét évtizeden át rendszeresen orgonált a Belvárosi Ferences Templomban, amelynek 1948-ig karnagyaként is tevékenykedett, a rend Liszt Ferenchez hasonlóan konfráterének fogadta. Tanított a Nemzeti Zenedében, majd utódában, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, 1948-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán is. A legjelentősebb orgonatanárok tudták barátjának Európa-szerte, zenepedagógusként több neves orgonaművészt indított el a pályán. Werner Alajossal ő hozta létre a magyar kántorképzést, amikor az kiszorult az állami intézményekből.

Igazi templomi orgonistaként az alázat és a szakmai tudás egyaránt jellemezte. Számára a tanítás, a család és az isteni szolgálat volt a legfontosabb. Saját bevallása szerint maga is tanult növendékeitől, akiknek hangversenyein rendszeresen ott ült a közönség soraiban, sorsukat azután is figyelemmel követte, amikor már nem oktatta őket. Alkalmazkodott tanítványai órabeosztási kívánságaihoz, de a misék időpontja szent volt számára. 

Gergely Ferenc a magyarországi orgonaépítés egyik legavatottabb szakértőjeként számos hangszert tervezett, a többi között Székesfehérváron a Szent Sebestyén-templom, Budapesten a Pozsonyi úti református templom, valamint a sashalmi plébánia orgonáját. Zeneelméleti és zeneművészeti könyveket is írt és fordított.

Két alkalommal (1958, 1993) kapott Liszt Ferenc-díjat, 1981-ben az érdemes művész címmel, 1994-ben Kossuth-díjjal tüntették ki „előadóművészi munkásságáért, az orgonaművészet életben tartása és újabb kibontakoztatása érdekében kifejtett tevékenységéért”. 1989-ben II. János Pál pápától megkapta a Nagy Szent Gergely Rend civil osztályának lovagja címet. 2018. március 24-én a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a Magyar Örökség díjban részesült, melyet özvegye és lánya vett át.

Tardy László karnagy így írt róla: személyes példája sokakat vonzott a kántori és az orgonista pálya felé. Az egyéniségén, a feladatokhoz való hozzáállásán átsütött, hogy az ő igazi megbízója nem egy egyházi vagy világi intézmény, hanem a teremtő Isten. Őt kereste és őt közvetítette játékával, akár egy Szent Vagy! Uram éneket, akár Bach valamely korálelőjátékát, vagy Liszt Weinen, klagenjét játszotta – és akkor is, mikor lélekből fakadó rögtönzéssel emelte hallgatóit az ég felé. Ez és a mindenkor megnyilvánuló alázata, szerénysége emelte őt példaadó emberi méltósággá.

Gergely Ferenc 1998. március 18-án hunyt el Budapesten. Földi maradványai végakaratának megfelelően a Belvárosi Ferences Templom kriptájában nyugszanak, ott, ahol az 1848–49-es szabadságharc utáni megtorlás idején gróf Batthyány Lajos holttestét rejtették el a ferences szerzetesek.

Március 17-én, a 18.30-as szentmise keretében Nikodémus atya emlékezett meg a művészről a pesti ferences templomban.

via Magyar Kurír