A MESSIÁS ÉLTETŐ FÁKLYAKÉNT ÉRKEZETT MEG

Medveczky Ádám
Medveczky Ádám, Kossuth-díjas karmester: embertársaink ajándékozásával emlékezzünk arra a csodálatos ajándékra, amit Krisztusban kaptunk. Az Úr közel van, csak várjuk lelki éberséggel, vegyük észre és fogadjuk be.

„Szűz szüli a fiút, a neve Emmanuel” –ami azt jelenti: velünk az Isten! Händel Messiás oratóriumának elején hangzik el ez a prófétai jóslat, Advent egyik leglényegesebb meghatározása. Hiszen semmi sem bizonyítja jobban azt, hogy velünk van az Úr, mint az, hogy odaküld Valakit az emberek közé, aki számára a legkedvesebb, akiben gyönyörködik. 


Várjuk, várjuk a Karácsony lelket melengető légkörét, amelyben azon vesszük észre magunkat, hogy akaratlanul is, de többek, és talán jobbak is vagyunk. Embertársaink ajándékozásával emlékszünk arra a csodálatos ajándékra, amit Krisztusban kaptunk. „Eljő Emmanuel” – énekeljük egy kedves adventi énekben a vasárnapi gyertyafény mellett.


Händel műve nem Jézus cselekedeteinek kronológiai sorrendje. Gondolatokat tárgyal, elmélyül a hit filozófiájában témakör szerint ugyanúgy, ahogy Liszt a Krisztus oratóriumban a hegyi beszédet elemzi. Betlehem és a passió… Láttam egy csodálatos festményt, amelyen a kis Jézus fekszik jászolban, csillagok világítják meg a kis istálló ablakát, és az ablakfa kereszt alakja rávetíti árnyékát az alvó kisdedre. Igen, a kereszt meghatározza az alvó megváltót. Születés és halál! Ez az a keret, amelyre felhívja a figyelmet Händel. A gondolatokat kell befogadnunk, amelyeket kivált bennünk a Megváltó születése. Händel oratóriuma a Krisztus előtti időszakot kietlen sötétségnek, belső homálynak, céltalan tévelygésnek fogja föl, sötét zenekari hangzással. A Messiásnak úgy kell megérkezni, mint egy éltető fáklyának. A tűznek nem csak világító, hanem tisztító szerepéről is szól a kórus. A Szenteste ábrázolása itt egyetlen csodás jelenetet nagyít ki, a pásztorok és az angyalok párbeszédét. 

A „pásztor” szó szent előttem. 

Mária után ők hallották először a Hírt, követőik, a lelkipásztorok már lelkeket őriznek. Händel rögtön továbbfűzi gondolatait egy tragikus tételben a pásztor nélkül maradt nyáj tétova, iránytalan esendőségéről, széteséséről. A „gyermek” szónak külön varázsa van; elhivatottságtól független, játékos dallam táncol a Kisded felett. Erre a gyermek kifejezésre rímel „Az Ő igája édes, terhe könnyű” kórusrész finom, virtuóz lebegése. Az öröm érzése megfogalmazhatatlan, „égi szikra” Schillernél és Beethovennél. 


Az evangéliumi örömhírt méltóképpen és kirobbanó erővel a händeli Rejoice (örvendj)-ária és a slágerré emelkedett Halleluja-tétel tárja elénk. Az öröm szárnyalásával polarizált drámai tételekben szinte a korai verizmust indítja el Händel, már-már a naturalizmus határát súrolják a Jézust ért korbácsütések kegyetlen, éles ritmusai. A passió többi részletével ez az oratórium már nem foglalkozik; a megváltás tényét, valóságát tárja elénk. Advent idején a megváltást várjuk. A szenvedés, a halál után azonnal átlépünk az „örök város kapuján”. Ott elrendeli az Úr, hogy az új hit elterjedjen. Küldi követeit, apostolait, akik megalapozzák, széthintik a keresztény tanokat. Külön kórustétel a küldöttek lábainak dicsérete. „Apostolok lován” – gyermekkoromban, falun sokszor hallottam a gyalogszerrel közlekedésnek ezt a költői kifejezését.


Az istentagadó világ háborog, idegenkedik az új hit ellen, sőt el is akarja pusztítani – ennek jelenkori aktualitását fölösleges bizonyítani. Ám az Úr könnyűszerrel megszégyeníti őket. Ízzé-porrá törve dönti őket a mélybe.


Megváltás, feltámadás, bűnbocsánat. Händel muzsikája szelíd meggyőződéssel és biztos tudattal emel föl, és erősít bennünket. Erőteljes szövegei irányt mutatnak nekünk: „noha elporladunk, testünk látni fogja az Urat”, „Halál, hová lett a győzelmed?”. Áldás volt számomra munkám során elmerülni a krisztusi sugárzás és az adventi várakozás teljességében. Megerősítette bennem ezt az érzést, hogy nemrég bukkantam rá Keresztes Szent János következő soraira: „…még sok mélységet kell feltárni Krisztusban, mert ő olyan, mint a gazdag aranybánya, amelynek szerteágazó tárnájában végtelenül sok kincs rejlik. Akármilyen mélyre is ásson benne valaki, sohasem ér a végére, sőt minden egyes elágazásban itt is, ott is új ereket, új kincseket fog találni.” Az Úr közel van, csak várjuk lelki éberséggel, vegyük észre és fogadjuk be.