Június végén a kommün egyre inkább kutyaszorítóba kerül, mert az antant utolsó felszólításban követeli, hogy a Vörös Hadsereg vonuljon vissza a Clemenceau-jegyzékben megjelölt határok mögé, és szüntesse be a harci cselekményeket. Felerősödik az antikommunista ellenállás, főként a Duna–Tisza közén és a fővárosban, ám példátlan brutalitással lép fel ellene a proletárdiktatúra. A külpolitikai csőd miatt a lakosságon állnak bosszút.

Az ellenforradalom leverésével megbízott Szamuely Tibor június 21. után folytatja a Lenin-fiúkkal megkezdett leszámolási portyáját Kalocsán és a környező településeken. Első állomása Solt, ahol tíz embert akasztat föl azok közül, akiket a proletárhatalom megdöntésére irányuló tevékenységgel gyanúsítanak. Jászfalussy Károly jegyzőt úgy akasztatja föl 22-én, hogy a közeli napokra gyermekét váró feleségének megígéri: ha ő húzza ki a széket férje alól, leszedeti a kötélről. Amikor a kismama megteszi, a szemébe nevet. Öt főt Kecskemétre szállítanak, s másnap ott lövik le őket. Ezután Hartára vezet a Szamuely-halálkommandó útja, ahol hét helyi lakos esik el a harcokban.

Budapesten a Krisztinavárosban a június 22-i úrnapi körmenet elénekli a Himnuszt, mire Cserny József különítményeseivel rájuk ront. Dénes Arthur ügyvéd az egyik lövésbe belehal.

„A kérdéses napon a Krisztinavárosi templom körül úrnapi körmenet volt, s a hívők a Himnuszt is énekelték. Erre Cserny egy félszázad vörös katona élén nekirontott a hívőknek, s rájuk több lövést intézett. Vagy ő, vagy más vörösőr, esetleg Vidra János vörösőr lőtt, s golyója dr. Dénes Arthur ügyvédet találta, ki szenvedett sérülésébe belehalt.” A mára SAJNOS  feledésbe merült VALLÁSELLENES, VÉRES eseményeket annak idején a proletárdiktatúra közegei igyekeztek vallásos fanatizmus által színezett, előre kitervelt ellenforradalmi megmozdulásként beállítani. 

Forrás: rubicon.hu