Az Európai Unió döntéshozatalában csendes, de annál jelentősebb fordulat zajlik. Brüsszel egyre nyíltabban keresi – és alkalmazza – azokat a megoldásokat, amelyekkel ki lehet kerülni az egyhangúság követelményét. A cél világos: az ismétlődő vétók ne bénítsák meg az Uniót olyan stratégiai kérdésekben, mint Ukrajna támogatása vagy az energiapolitika. A folyamat azonban új törésvonalakat nyit meg – és Szlovákia Magyarországgal együtt egyre gyakrabban kerül a „problémás” tagállamok közé.

A változás egyik leglátványosabb példája az a közelmúltbeli uniós csúcstalálkozó volt, ahol a tagállamok többsége megállapodott egy 90 milliárd eurós közös hitelről, amely Ukrajna támogatását szolgálná 2026–2027-ben. A döntést 24 tagállam hozta meg, kihasználva a „megerősített együttműködés” mechanizmusát – így Szlovákia, Magyarország és Csehország kimaradt az egyezségből. Az üzenet egyértelmű: az egyhangúság többé nem feltétlen előfeltétel, ha széles politikai konszenzus alakul ki.

⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠

A precedens politikai súlyát jól jelzi, hogy Mikuláš Dzurinda, a Martens Centre vezetője szerint a legbefolyásosabb európai vezetők is egyre nyitottabbak a döntéshozatali szabályok átalakítására. Dzurinda az Euronewsnak nyilatkozva úgy fogalmazott: Friedrich Merz és Emmanuel Macron is támogatja a szavazási rendszer reformját.

Egyes szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy a szemben álló tagállamok számos különböző területen történő megkerülése visszafelé sülhet el az EU számára.

Magyarország és Szlovákia már jelezte, hogy a jogszabály elfogadása után megtámadja az orosz üzemanyagok fokozatos kivonását a REPowerEU keretrendszerből. A REPowerEU terv 2027-ig megszüntetné az orosz fosszilis energiahordozók uniós importját. Bár Magyarország és Szlovákia korábban mentességeket kapott, most olyan jogi konstrukció van napirenden, amely minősített többségi szavazással kényszerítené ki a leválást az orosz gázról – akár a két ország akarata ellenére is. Nem véletlen, hogy Pozsony és Budapest már jelezte: bírósághoz fordulhat.

A folyamat mögötti logikát Hegedűs Dániel, a German Marshall Fund elemzője így foglalta össze: „Egyértelmű elköteleződést látunk az EU vezetésében arra, hogy megkerüljék a magyar és szlovák vétók lehetőségét, és a kulcsfontosságú döntéseket minősített többséghez kössék.” Ugyanakkor figyelmeztet is: ez a megoldás sem jogilag, sem politikailag nem sebezhetetlen.

Az egyhangúság megkerülése azonban más problémákat is felvethet. És nem egyértelmű, hogy minden tagállam szeretné-e, ha a vétójog ereje idővel erodálódna, mivel gyakran a nemzeti érdekek védelmének utolsó eszközeként tekintenek rá.

Valamennyi tagállam fenyegetőzött már valamikor azzal, hogy vétójogával él a Tanácsban. A vétó a kisebb és a nagyobb tagállamok közötti egyenlőséget is szolgálja, mivel biztosítja, hogy a tárgyalóasztalnál a tagok bármely méretben egyenlő hatalommal rendelkezzenek.

A vétójog kijátszása minden egyes esete új problémák sorához vezetett, gyakran magának a rendszernek a működésképtelenségéhez vagy lejáratásához.

via korkep.sk

(2026.01.12.)